Kérem a Teremtőt, adja meg nekem kezed érintésének boldogságát, öleléseim önfeledt viszonzását, Kérem a szemed, hogy azzal lássam magam, lássam hibáim, mit nem szeretsz, lássam magam neked, mikor boldog vagyok, Kérem a Sorsot, engedje nekem megtalálni a szerelmet benned, és veled meglelni a mindörökre szólót, Kérem a Szerelmet, adja meg neked csókjaim örök szomjazását, lelkedben lelkem lángolását. Kérek egy tenyérnyi helyet a szívedben, ahol kérges szívem ...

Bonyolult vagyok. Bemegyek életem hátsó udvarába és előre lesek. Hátha onnan másképp és egyszerűbbnek látom magam. Vissza kell jönnöm. Nem tetszik amit látok. Látok egy nőt, engem, akit onnan még kevésbé értek. Bolond ...

Azt mondják onnan ismerszik meg a szerelem, hogy szenvedsz. Hogy az örömök is fájnak, hogy attól is sírnod kell, ami szép, hogy apró dolgoknak tulajdonítasz nagy jelentőséget és a jelentős dolgokat jóformán semmibe veszed. Egyes érzékeid kifinomulnak, mások eltompulnak. Arcodon fél másodpercen belül aggódás, öröm, kétségbeesés, harag, boldogság jelei futnak át ijesztően gyorsan váltva egymást. Az arcod és a szemed előbb érzékelik és értik a másikat, mint az agyad és előbb is reagálnak ...

Angyalt véltem látni. Ahogy csodáltam, nem láttam hófehér leple alól kilátszani patáját. Míg álmélkodtam szép szárnyai láttán, nem vettem észre bojtos fekete farkát. Glóriáját keresvén nem láttam fürtjei közé rejtett szarvait. Angyalnak akartam látni. Hangja halk, meleg és csábító. Kezét nyújtotta. Mint újszülött szíve, s tenyere, oly fehér lelkemet is kezébe adtam. Ott zörömbölt tenyerében. Hívott. Én vele mentem. Ölelésen, szavakon repülve, ...

Akár gyönyörű is lehetne ez a nap. Mint egy novellában. Amy ébredt előbb. Nézte kicsit ahogy a kedvese a párnán békésen szuszog. Csodálta hosszú szempilláit, sötétbarna hajtincsét, ahogy az arcának egy részét eltakarta, nézte szája szép ívét, markáns állát, kezét, mely békésen a mellkasán nyugodott és mosolygott ahogy meglátta a rajzolt gyűrűt az ujján. Tegnap este, amikor elaludt, Amy egy filctollal óvatosan gyűrűt rajzolt rá, hogy ma reggel, ha felébred és meglátja, örüljön ...

Neki nem tudom elmagyarázni, hogy miért nem szeretjük többé tibit. Ő nem érti, miért nem zörren a kulcs a zárban, miért nem jön. Tegnap gyönyörű napsütéses idő volt. Lementünk Luca kutyussal sétálni, vakondtúrásozni, bozót alján egerészni. Mivel jó idő volt, sok volt a bringás. Kicsi kutyám lefeküdt a dombtetőn és figyelte őket. Amikor közeledett egy, csóválni kezdte a farkincáját, aztán a levegőbe szimatolt, majd rám nézett. Én pedig mindig mondtam: nem kicsim, nem tibi. Ez sok ...

2017. szeptember 3. · Hat éve ismertük egymást és ennyi kellett hozzá, hogy utolérjem az érzelmeit. Iszonyatosan beleszerettünk egymásba. Úgy volt, hogy mi vagyunk egymásnak az igazi és a kapcsolatunk örökre szól. Úgy éreztük, igazán szerencsések vagyunk, hogy negyven felett is ránk tudott találni ez az eszelősen jó, édes szerelem. Nem költöztünk össze, azt beszéltük meg, majd ha a gyerekei kirepülnek, majd akkor, addig legalább van időnk kitalálni, megtervezni, hogy hogy is lesz az, ...