Most, hogy döglődik a száítógépemen egy-két dolog -na nem vészes, annak, aki ért hozzá ez nem is lenne probléma, csakhogy én nem értek hozzá- eszembe jutnak azok az idők, amikor az ő tanácsára megvettem a MacMinit. Teljesen el vagyok ájulva tőle még a mai napig is, pedig ennek már vagy 7 éve, pici, mint egy bonbonos dobozka, sokat tud és soha, egyetlen vírus meg nem támadta. Szolgáltatót váltottam és van némi problémám a levelezés beállításával és azzal, hogy jól értse a macmini és az ...

Fejfájós és gondokkal teli vagyok, még arra sincs felesleges kapacitásom, hogy gondolkodjam. De ennek is nézem a jó oldalát, azaz keseregni sincs kedvem, nincs az a harag és düh, most olyan közömbös vagyok, mint egy hegedűtok. Lehet, hogy kifújt? Lehet, hogy eddig tartott a fájdalmas korszakom? Megkönnyebbülhetek? Élhetem és építhetem az életem kesergés nélkül? Nem akadályozom meg magam abban, hogy mindent szépnek lássak? Nem sírdogálok régi, fájó emlékek miatt? Elmúlt ...

Egy barátom felhívta a figyelmemet egy cikkre. Betalált. Pont ráillik az engem elhagyó "huligánra". Olvasd el. ...

Ezt fogalmaztam meg egyszer: Olyan jó így… Fekszünk az ágyon, fejem melleden. Kezed a hajammal játszik, időnként arcomon simítva egyet-egyet mesélsz, csak mesélsz. Még sosem jártam ott, mégis, ahogy elmeséled úgy érzem ott voltam, láttam, velem is történt. Olyan jól tudsz mesélni. Olyan finom és szelíd a hangod. Mesélsz és én látom a hegyeket. Magasak, hófödték, gyönyörűek. Ragyog a nap, vakít, hallom, ahogy lélegzik a hófehér csend és nézem a szélcsipkézte hótól ...

Mikor okosat mondani nem lehet, Mondd ki, csak mondd ki halkan a nevemet. A csend fülledt takarójába bújva Ismételd fülembe lehelve, súgva. Hogy te vagy, aki görnyedten is szeret Kinek nem parancsolnak az istenek, Hogy íriszed mögött lesz elég helyem Hogy te vagy az, akiben elrejthetem Egy roppant léptű maradandó tangó Holtomiglan halandó botlásait. Hogy te vagy, ki érti látomásait Vakult szemek fakult ...

Nem is értettük, hogy lehet nem egymás mellett ülni, nem összeérni, összebújni a kanapén. Tévézni, beszélgetni vagy csak közösen hallgatni, egymás mellett szuszogni, érezni a másik testének melegét, az érintés örömét annyira természetes, hogy elképzelhetetlen hogy ne így legyen. Aztán egyszer csak a fotelban ült, mert ott jobb a ...

Néztem egy filmet, amiben a nő, miközben közel járt a halálhoz, próbálta felidézni, hogy mikor is volt és milyen is volt az utolsó csók... Nyolc hónap telt el, mióta elárult. Nyolc hónapja haragszom és vetem meg. És milyen fura, hogy bár én nem járok közel a halálhoz -remélem- és semmi jelentősége nincs, hogy fel tudjam idézni, de szeretném és mégsem tudom. Elfelejtettem, milyen volt, amikor egy akár futó csókjában is benne volt a mindenség, elfelejtettem a csókja korábban ...

"A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas ...

Szép, fekete csipkés, hosszú ruhában, sötét rózsák és mécsesek, ezernyi gyertya között, hófehér arccal, mosolytalanul elindulok. Szememből már rég kifogyott a csillogás, fénytelenül nézek rá. Hideg kezével megfogja az enyémet és lassan elindul velem. Gondolataim elúsznak, a sötét elnyel. Nem látom, csak érzem ahogy lüktetőn elhagy a vérem… Kis vágás csupán… Egyik kezemen forró, simogató vér, másikon jéghideg kéz. Összeölelkezünk lassan, az apró lángok kialszanak, a rózsák aléltan ...