Történtek dolgok. Meghalt az egyetlen és általam imádott nagynéném, akivel szorosan tartottuk a kapcsolatot. Ezen apropóból írtam annak a huligán exemnek, hogy amennyiben van a fényképek közt -minden családi eseményen ő fotózott- olyan, amin az én kis drága nagynéném van, légyszi küldje át. Nem szakadt meg a folyamat, "szorgalmi feladat" keretében másféle fényképet is küldött, továbbá olyat mert írni, hogy keres egy fényképet, ami egy nyaraláson készült és meztelen vagyok ...

Hamarosan. Hamarosan. Addig is igyekszem még rosszakat mondani, rögzíteni magamban, hogy Ő rossz volt hozzám/velem/nekem és még csak ne is merüljön fel halványlila segédgondolatként sem az, hogy "mi lett volna ha". Nem lett volna semmi. Kár, hogy egyáltalán volt valami. Mennyi időm elment, te jószagú... Igazából hálistennek tényleg nincsenek miatta álmatlan éjszakáim, nem ugrik össze a gyomrom, nem szalad fel a vérnyomásom ha valamiért (pedig ha csak a délutáni kávékat veszem...) ...

Ez olyan liszt, amiből sosem lesz kenyér... Volt neked egy fél adag liszted és nem tudtál vele mit kezdeni, csak éheztél. Volt nekem egy fél adag lisztem és nem tudtam vele mit kezdeni, csak éheztem. Aztán összeadtuk, tettünk hozzá sót és élesztőt és boldogan elkezdtük dagasztani, keleszteni. Sajnos nem került be a kemencébe, nem lett belőle finom kenyért. Csupán a lapátra került rá... Éhezem tovább. Te közben valahol már ...

Ó, mit nem találtam a gépem egy eldugott zugában! A huligántól kapott kedvenc leveleimből egy tekintélyes csokrot. Pár százat. Így akkor már 11.000 fölé rúg a letörölt leveleinek száma. Tyű. Nem kevés. Nekem meg vállveregetés magamtól, mert csak egy-kettőbe olvastam bele, azokat sem végig, aztán "mindet kijelöl" és ...

Újra elolvastam a régi bejegyzéseimet és érdekes képet kaptam a hullámzó lelkiállapotomról. Időnként olyan indulat, harag volt bennem, hogy nem törődtem a megfogalmazással sem. Csak hagytam, hogy tomboljon a keserűség bennem. Minden szó igaz, amit leírtam, de ma már finomabban fogalmaznék. Nem változik a véleményem róla, csak árnyaltabban írnám körbe. Elolvastam a legkeserűbb bejegyzéseket, hogy így a lassan egy év elteltével nehogy elfelejtsem, mit is okozott nekem/bennem, ...

Két hónap múlva lesz egy éve, hogy ez a bitang cserbenhagyott. Úgy tervezem, hogy tartok egy "elhagyós bulit" barátokkal és pezsgőt bontok és végleg lezárom magamban ezt az időszakot és megtagadom a múltam hozzá kötődő részét. Azon is gondolkodom, hogy mindenhonnan törlöm az elérhetőségét is, csak egy cetlire írom fel és elrakom az iratos dossziéba, mert ha kiderül, hogy valami még van nála a holmijaim közül és eszembe jut, (van nála festményem, azaz az ő festménye nekem, de hadd ...

Volt egy nagyon jóleső beszólása a sminkmesteremnek: te az a fajta nő vagy, aki egy szál rongyos melegítőben is NŐ. Ilyennek csak születni lehet, azzá válni nem. Ó, köszönöm. Még ha nem is igaz, de hízott a májam pár ...

Elmentem a megbeszélésre, erősen valószínű, hogy kelleni fogok. Csütörtökre fog megszületni a tervezett munkaköri leírásom, azt jól megrágjuk és gyia. Kimozdulok. Emberek közé fogok járni. Emberek járnak közém. :D :D - azaz az irodába ügyfelek. Lesz egy kis stresszes időszak a betanulás alatt, de azt követően vidám dolgozás. Egyrészt nem azon fogom törni a fejem, hogy mit egyek -mostanában egy egész lovat is meg tudnék egyedül enni- másrészt pénzem is lesz, amit majd jól magamra ...

Szeretném megélni azt az érzést, hogy megtaláltam a lelkitársamat. Ehhez talán nyitnom kellene kifelé, el kellene kezdenem nézelődni, programokat szervezni, ide-oda eljárni. Most, hogy már kiszedték az utolsó varratokat is a lábaimból, már egy kicsit futni is tudok, van remény arra, hogy élménydús nyaram legyen. Első körben holnap tárgyalni megyek a sorsomról, megnézek egy állást. Vihetem Luca kutyusomat is. Drukkolok magamnak, hogy jól adjam el magam. :) Ez a ...