Munka hadának a lépte dobog

Elmentem a megbeszélésre, erősen valószínű, hogy kelleni fogok. Csütörtökre fog megszületni a tervezett munkaköri leírásom, azt jól megrágjuk és gyia.
Kimozdulok. Emberek közé fogok járni. Emberek járnak közém. :D :D - azaz az irodába ügyfelek. Lesz egy kis stresszes időszak a betanulás alatt, de azt követően vidám dolgozás. Egyrészt nem azon fogom törni a fejem, hogy mit egyek -mostanában egy egész lovat is meg tudnék egyedül enni- másrészt pénzem is lesz, amit majd jól magamra költhetek, de a legfontosabb, hogy használni fogom az agyam, az eddig tapasztaltakat. És nem kell majd vagy-vagyozni. Nem kell majd választani, hogy Lucának vegyek husit vagy magamnak egy új mondjuk pólót, mert mindkettőt meg fogom tudni venni. Persze ahogy ismerem magam, minél több pénzem lesz (remélem így lesz) annál jobban vigyázok majd rá. De ahogy mondják: az élet rövid, éld minden napodat úgy, mintha az utolsó lenne és mindent ki kellene hozni belőle. Talán egy könnyebb időszak következik.
Aztán majd jöhet valaki, akinek a csillagvirága, élete álma, mindene leszek, aki köszöni hogy vagyok neki -merci- és mi többet kívánhatok még?

Szóval Lucikámmal együtt aktív tagjai leszünk a társadalomnak, visszatérünk a munka frontjára.

A választást meg ott egye meg a franc ahol van, ennyi ostoba ember egy országban nem is tudom hogy lehet. A mai napot adtam rá magamnak, hogy dühöngjek, na ez akkor most lejárt és a választási témát ejtem. De akkor is francba, francba, francba!