Kis lépés

Szeretném megélni azt az érzést, hogy megtaláltam a lelkitársamat. Ehhez talán nyitnom kellene kifelé, el kellene kezdenem nézelődni, programokat szervezni, ide-oda eljárni.
Most, hogy már kiszedték az utolsó varratokat is a lábaimból, már egy kicsit futni is tudok, van remény arra, hogy élménydús nyaram legyen.
Első körben holnap tárgyalni megyek a sorsomról, megnézek egy állást. Vihetem Luca kutyusomat is. Drukkolok magamnak, hogy jól adjam el magam. :)
Ez a pernahajder meg napok óta nem okozott nekem szívdobogást, keserűséget, nem haltam bele a hiányába ha eszembe jutott valamiért.
Ehhez azonban az kellett, hogy következetesen ne akarjam hallani a hangját, ne akarjam látni, ne akarjak találkozni vele, ne akarjak vele üzenetet, levelet váltani. Akkor sosem lesz vége. Drasztikusan el kell zárni magam tőle. Eleinte halál. Aztán egyre könnyebb.
Komolyan. Sőt, már volt olyan, hogy ránéztem egy hímneműre. Legalább már ránéztem! Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés ez tőlem-nekem-magamnak. :D