Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Halálos szerelem

2018-02-14


Szép, fekete csipkés, hosszú ruhában, sötét rózsák és mécsesek, ezernyi gyertya között, hófehér arccal, mosolytalanul elindulok. Szememből már rég kifogyott a csillogás, fénytelenül nézek rá. Hideg kezével megfogja az enyémet és lassan elindul velem. Gondolataim elúsznak, a sötét elnyel. Nem látom, csak érzem ahogy lüktetőn elhagy a vérem… Kis vágás csupán… Egyik kezemen forró, simogató vér, másikon jéghideg kéz. Összeölelkezünk lassan, az apró lángok kialszanak, a rózsák aléltan hevernek lábam alatt, ő vértelen, szótlan ajkamra tapad majd azt mondja: örökre. Immár a Halál hitvese lettem… Elringat a sötét, nincs többé érzés, nincs fájdalom. Csak egy hűvös, fekete lebegés, és csak egy, egyetlen gondolat mielőtt szétoszlik végleg az utolsó emlék is: gondok gyötörte rövid létem szinte semmit sem ért, a halálomig tartott csupán, de a halálom, már örökre az enyém, és én halálomban örökre gondtalanul hitvesemé, a Halálé…

Hozzászólások (0)