Gondolatok erről-arról

Kis barátnőm elég spártai házasságban él. Szeretik egymást nagyon, de a férj nem igazán tudja/akarja kimutatni. Sosem volt kézen fogva sétálás, virágcsokrok, ajándékok. Tavaly emlékszem, mindenki megfeledkezett Bari(nő) születésnapjáról és pityergett egy kicsit. Csak én láttam, hogy könnyes a szeme, mert én gyakran belenézek. Mondta, hogy náluk nem divat az ajándékozgatás, sosem kapott ajándékot szülinapjára, legfeljebb szóban köszöntötték fel. De most senki. Akkor gyoran összedobtam neki egy tortát. Mert szülinapos nem maradhat torta vagy ajándék nélkül. Ugye?
Hát az idén mit találtam ki, na mit? Perszehogy. Kinéztem egy nagyon csajos táskát, azt terveztem megvenni neki, mert láttam, hogy a kedvenc táskája, egy fehér, már az utolsókat rúgja. Felhívtam a férjét, hogy mi a szándékom, ő pedig megerősítette, hogy nem szoktak ők ajándékot venni. (Tudom. Ők nem szoktak venni a barátnőmnek, ugyanakkor a barátnőm szokott venni nekik. ) Mindjárt megerősödött bennem a szándék, de nem akartam zsákbamacskát, ezért megkérdeztem az ünnepeltet is, hogy elfogadja-e ha meglepem a kinézett ajándékkal, majd prezentáltam róla egy fényképet. Örömmel rábólintott. Elmentem, megvettem -legalább a duplája volt annak az összegnek, amire gondoltam- és másnap átadtam azzal, ha nem tetszik élőben mégsem, bármire kicserélheti. De esze ágában sem volt. Sírt örömében, hogy ajándékot kapott, sőt, egy kis desszertet is összedobtam és egy üveg pezsgőt is, hogy a férjével ünnepelni tudjon. Mert a kis barátnőm átgürizi az életét, időnként jut bele egy kis nélkülözés is, de kedvesség és kényeztetés nagyon kevés jut neki. Egy heti kajapénzem ráment, de az öröm, amit okoztam feledteti, kit érdekel, majd egy héttel később veszem meg a szuper egészséges élelmiszereket, amiket terveztem. A héten pedig kieszem a mélyhűtőből az összes elraktározott főtt kaját, így aztán fel sem tűnik az egész. :) Bari boldogan jár vele dolgozni, már belakta az új táskát.
Olyan kis tuti táska, ha nem tetszett volna neki, örömmel megtartom és kap helyette mást, de nagyon tetszett.
Az aulában az elvihető dolgok placcán találtam két szatyor könyvet... Mennyei boldogság!! - Mert a könyveket nagyra értékelem, ezt kaptam cserébe a sorstól Bari öröméért. :)
Ugye a jó elnyeri végül méltó jutalmát, hát mondom én...

Mindazonáltal megjegyezném, hogy valamilyen szinten egyetértek azzal, hogy nem feltétlenül az ajándék jelenti a születésnapok örömét. Nálam az volt a boldogság, ha a szülinapomon teljesültek az apró kívánságaim és figyelmesek voltak velem. Pl: nem én főzöm a kávét, oda megyünk sétálni, ahol én szeretek lenni, nem én mosogatok, vagyis aznap "körbeugrálnak". A lényeg, hogy ne felejtsenek el.
Ezen aztán el is gondolkodtam egy kicsit. Ne felejtsenek el...
Nem sok nyomot hagyok a világban magam után. Egyetlen mesterműven a lányom, aki minden olyat megvalósított, amit én szerettem volna, csak vagy rosszul fogtam hozzá vagy a körülmények miatt nem teljesítettem. Egy nagyon jól sikerült, okos, szép és jó humorral is megáldott nőcit sikerült prezentálnom a társadalomnak, aki ráadásul szeret is és tud is sütni-főzni, na erre büszke vagyok, mert a mai lányok ebben nem igazán jeleskednek. Túlemancipáltak hozzá... Csak nem fognak munka után még főzni is?
És most még kisbabázik is, nagyon jó anya, jó feleség, szóval azért csak marad utánam valami, ami értékes és fontos.
De konkértan az én személyemre nem igazán fog senki emlékezni. Talán a saját lányom sem, hiszen annyira felgyorsult körülötte minden, annyi helyen és módon kell megfelelni, hogy anyára odafigyelni már nem jut idő. Az anyákra sosem jut elég idő. Minden anya többet szeretne, mint amit kap, ami jut neki, de ezt szóvátenni nem lehet, mert az feszültséget teremt, csak úgy várnak az anyák, hátha felkerülnek a legfontosabbak című lista első háromjába.
Terveztem novelláskötetet kiadni, indultam időnként egy-egy pályázaton, itt-ott nyertem is, de nem valósult meg a könyvkiadás. Nyomtalanul fogok kimúlni innen.
Bár a jelek tévesen itt arra mutathatnak, hogy igen depis és lehangolt vagyok, ugyanakkor nem, csak jöttek egymás után ezek a fekete gondolatok. Semmi okom depizni, lassacskán összeszedtem magam, még kicsit kell erősödnöm, aztán kész, letudtam az egészségügyi tuningot is.
No, elállt az eső, felkapom kutyust és elmegyünk csavarogni. Séta a kutyival mindenre gyógyír.