Előre tolt hadművelet

Történtek dolgok.
Meghalt az egyetlen és általam imádott nagynéném, akivel szorosan tartottuk a kapcsolatot. Ezen apropóból írtam annak a huligán exemnek, hogy amennyiben van a fényképek közt -minden családi eseményen ő fotózott- olyan, amin az én kis drága nagynéném van, légyszi küldje át.
Nem szakadt meg a folyamat, "szorgalmi feladat" keretében másféle fényképet is küldött, továbbá olyat mert írni, hogy keres egy fényképet, ami egy nyaraláson készült és meztelen vagyok rajta, mert ő ilyenekkel szokott nosztalgiázni, meg rám gondolni.
Mégis mit képzel? Kapásból reagáltam, közöltem a szomorú tényt, hogy ilyen kép nem készült, viszont azonnal álljon le. Nézegesse a gyerekei anyját, azt. És ha már így szépen szóba elegyedtünk, rittyentettem neki egy levélkét. Egy hónappal előbb, mint terveztem, a jövő hónapban, az egyéves lelépési évfordulón akartam ilyen felejtsel levelet írni. De hát belefutott a pofonba.
Utoljára írtam le neki, hogy hagyjon már békén, ne irogasson -mert szokott- semmilyen ürüggyel, felejtsen el úgy ahogy vagyok, nem vagyunk mi barátok, hogy tartsuk a kapcsolatot. Hosszan kifejtettem, mennyire lesújtó a véleményem róla és azt is, hogy gőzerővel próbálok elfelejteni mindent, nem is akarok rá emlékezni, hogy volt egyáltalán közös múltunk és bármi közünk egymáshoz.
Ha csak egy diónyi kis agya van, felfogta végre, hogy komolyan gondolom.
Tudom, most én kezdeményeztem, de azt hiszem egy haláleset és az ahhoz kapcsolódó kérésem nem mondható közeledésnek. De mondjuk ezt tisztáztuk is, mégis folytatta a fényképes marhaságokat.
Azért sajnálom, hogy nála vannak ezek a képek, mert több ezer is lehet, amin a már elvesztett családtagjaim vannak, velük megélt emlékek. Nagyon nem akarhatom én ezt a huligánt, ha még ezeket a kincseket is hagyom veszni, ugye, hogy teljesen egyértelmű?

Azt meg nem is mondtam még, hogy nem jött össze a munka.
Olyan link a társaság, hogy azt mondtam: nem tartom valószínűnek, hogy tudnánk együtt dolgozni. Egyszerűen fütyülnek a megbeszélt időpontokra, állandóan változtatgatnak a feltételeken. Na köszi.
Szóval maradnak a spórolós hétköznapok. De nézem a jó oldalát: nem lesz főnököm :D