Elmúlt volna?

Fejfájós és gondokkal teli vagyok, még arra sincs felesleges kapacitásom, hogy gondolkodjam. De ennek is nézem a jó oldalát, azaz keseregni sincs kedvem, nincs az a harag és düh, most olyan közömbös vagyok, mint egy hegedűtok.
Lehet, hogy kifújt? Lehet, hogy eddig tartott a fájdalmas korszakom? Megkönnyebbülhetek? Élhetem és építhetem az életem kesergés nélkül? Nem akadályozom meg magam abban, hogy mindent szépnek lássak? Nem sírdogálok régi, fájó emlékek miatt? Elmúlt volna?
Ez a fordulat egészen feldobott. Ha ivós lennék, most bedobnék egy-két felest örömömben, ha cigiznék, most rágyújtanék és sejtelmesen belefújnám a füstöt a jövőmbe...