Elhagyós buli

Két hónap múlva lesz egy éve, hogy ez a bitang cserbenhagyott. Úgy tervezem, hogy tartok egy "elhagyós bulit" barátokkal és pezsgőt bontok és végleg lezárom magamban ezt az időszakot és megtagadom a múltam hozzá kötődő részét. Azon is gondolkodom, hogy mindenhonnan törlöm az elérhetőségét is, csak egy cetlire írom fel és elrakom az iratos dossziéba, mert ha kiderül, hogy valami még van nála a holmijaim közül és eszembe jut, (van nála festményem, azaz az ő festménye nekem, de hadd vesszen...) azért el tudjam kérni. De remélem nem jut eszembe, mert ha eddig nem hiányzott az ami nála van, ezután sem fog. Szóval törlés. Delete. Pássz. Ennyike. -tervezem. Aztán már csak bíznom kell magamban, hogy meg is teszem. Így. Bár ahogy ismerem magam, erős vagyok mint a vídia, meg fogom tenni.
Tulajdonképpen most úgy érzem, hogy felszabadultam. Nincsenek kötelezettségeim és mindig azt teszek, amihez kedvem van és akkor, amikor kedvem van hozzá. Sem alkalmazkodnom nem kell, sem tolerálni, sem eltűrni.
Jó, azért néha hiányzik egy biztos, erős vállgödör, de hát többet nyertem vele, hogy lelépett, mint vesztettem.
Baró, hogy így látom, nem?