Elfelejtett ízű csók

Néztem egy filmet, amiben a nő, miközben közel járt a halálhoz, próbálta felidézni, hogy mikor is volt és milyen is volt az utolsó csók...
Nyolc hónap telt el, mióta elárult. Nyolc hónapja haragszom és vetem meg. És milyen fura, hogy bár én nem járok közel a halálhoz -remélem- és semmi jelentősége nincs, hogy fel tudjam idézni, de szeretném és mégsem tudom.
Elfelejtettem, milyen volt, amikor egy akár futó csókjában is benne volt a mindenség, elfelejtettem a csókja korábban imádott ízét, azt az érzést, ami átfutott rajtam minden egyes puha szája érintésénél, nyelve simításától. Az a forróság, az a vágy, az a ki nem fejezhető szerelem..., elfelejtettem. Tudom, hogy volt ilyen és nem tudom felidézni.

Haragszom, nem tudok megbocsátani.
Nem tudja ő, milyen igazán szeretni. Visszatekintve már látom, elköteleződés nélküli, kedvteléseihez, saját normáihoz és elvárásaihoz igazodó átmeneti barátnőket kereshetett egész életében. Az első feleségét is elhagyta, a másodikat is, mit vártam... Minden kapcsolatából kivette, ami hasznára vált, aztán ha már nem talált többet benne, tovább állt. Merő önzés volt a nekem hazudott szerelme is.
Nekem azt mondta, ez a szerelem sosem fog elmúlni, a miénk mindennél erősebb, elsöprőbb és értékesebb, semmi máshoz nem hasonlítható, mert eddigi csalódásai, tapasztalásai most tették alkalmassá arra, hogy ennyire értékelni tudjon egy ilyen szerelmet és élete legnagyobb kincse vagyok. Aztán kivette ebből a kapcsolatból is, amit ki tudott és tovább haladt.
Tőlem ezzel annyi mindent elvett, akkora törést okozott, amit el nem tudtam soha képzelni.
Nem lenne ez akkora tragédia, ha megérteném. Ha nem érezném úgy, miatta késő már bármibe is belekezdeni. Bármihez is kezdek, nincs mögöttem támogatottság, elismerés vagy intés, de nincs sajnos motivációm sem. Nyolc kemény hónap... és még mindig úgy érzem, ketté lettem fűrészelve, meghalt az egyik felem.
Próbálok túl lenni rajta. Nagy szerencse, hogy legalább már addig eljutottam, hogy meg sem fordul a fejemben egy akár baráti -amit ő szeretne- kapcsolat lehetősége sem, többen kérdezték, ha bocsánatot kérne, nagy letérdeplés és vallomás, folytatnám-e vele. Határozott NEM. Még barátként sem, hiszen ilyen aljas árulás kizárja.
Elmúlhatnának már a téli, szürke, borongós, nyirkos hideg napok. Milyen jó lesz sokat kimozdulni, szabadtéri programokat szervezni, társaságba járni és felejteni, csak felejteni, felejteni, felejteni...

-pukkadj meg tibi-