Bálint nap

Akár gyönyörű is lehetne ez a nap. Mint egy novellában.

Amy ébredt előbb. Nézte kicsit ahogy a kedvese a párnán békésen szuszog. Csodálta hosszú szempilláit, sötétbarna hajtincsét, ahogy az arcának egy részét eltakarta, nézte szája szép ívét, markáns állát, kezét, mely békésen a mellkasán nyugodott és mosolygott ahogy meglátta a rajzolt gyűrűt az ujján. Tegnap este, amikor elaludt, Amy egy filctollal óvatosan gyűrűt rajzolt rá, hogy ma reggel, ha felébred és meglátja, örüljön az apró utalásnak.
Amy kiszaladt, feltett egy kávét, mig lefőtt, addig gyorsan lezuhanyozott, felkapta egy pólóját, kitöltötte a kávét, mellé tett pár szív alakú kekszet és óvatosan bevitte.
Úgy látta, még alszik. Megcirógatta arcával az arcát, megpuszilta a világ legszebb kék szemeit, szája szélét és halkan azt súgta: kincsem, kész a kávé...
Kinyíltak a kék szemek, máris mosolyogtak. És ő is mosolygott. Nagyon mosolygott.
- Jó reggelt édesem, mi ez a nagy mosoly? -kérdezte Amy.
-Nyúlj be a párnám alá.
Amy becsúsztatta a kezét a párna alá és megakadt a keze egy kis dobozkán. Kivette remegő kézzel és kissé rekedten, fátyolos szemmel megkérdezte:
-Ez az, aminek látszik?
- Igen, ez bizony az.
Amy kinyitotta a dobozkát és egy karikagyűrű volt benne. Pontosan illett az ujjára ahogy ráhúzta a kedves, aki közben azt mondta: - már akkor ébren voltam, amikor te ébredtél és megláttam a rajzolt gyűrűt is, így nehéz volt eljátszanom, hogy még alszom, olyan boldog voltam, hogy te is így gondolod és nevettem, hogy ezt milyen helyesen közölted. De színészkedtem, hogy míg kiszaladsz, legyen időm betenni a dobozkát a párna alá. Belegondoltál, hogy most már innentől mi mindig, mindenben együtt? Gondoltál rá, hogy soha többé nem lesz más és a feleségem legyél? El tudnál fogadni egy életre?
Átölelte a könnyező, boldog, meghatott Amy-t és lélegzetét visszafojtva várta a választ.
Igen. Igen. Igen!!! - felelte boldogan és megcsókolta. Abban a csókban benne volt minden.

Na de térjünk vissza Amy világából.
Az én reggelem is így kezdődött. Felébredtem, ránéztem az ágyában mellettem szundikáló szépséges fekete kiskutyámra, megsimítottam a bundácskáját és felkeltem. Felraktam a kávém, míg lefőtt megzuhanyoztam, felöltöztem, megittam a forró feketémet, majd visszamentem a szobába, felébresztettem egy "boldog valentint kiskutyám"-mal Lucát, aki rám nézett a világ legszebb barna szemecskéivel, megcsóvintotta a farkincáját, és aztán elmentünk sétálni egy nagyot a hóesésben. Hát, a csók, meg a gyűrű elmaradt ugyan, de azért így is szépen kezdődött a nap. Remélem túlélem ezt a napot anélkül, hogy valaki, aki még nem tudja, hogy kihátrált mellőlem tibi, megkérdezze: hogy ünneplitek a Valentin napot?...