Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Azt mondják

2018-02-14

Azt mondják onnan ismerszik meg a szerelem, hogy szenvedsz. Hogy az örömök is fájnak, hogy attól is sírnod kell, ami szép, hogy apró dolgoknak tulajdonítasz nagy jelentőséget és a jelentős dolgokat jóformán semmibe veszed. Egyes érzékeid kifinomulnak, mások eltompulnak. Arcodon fél másodpercen belül aggódás, öröm, kétségbeesés, harag, boldogság jelei futnak át ijesztően gyorsan váltva egymást. Az arcod és a szemed előbb érzékelik és értik a másikat, mint az agyad és előbb is reagálnak vissza. Mire meggondolod, hogy hogyan is szeretnél nézni, már elárult a szemed réges-régen.
Azt mondják…onnan ismerszik meg a szerelem, hogy egy másik világ nyílik ki előtted amikor átölel. Kívül marad minden, ami hétköznapi, ami bonyolult, ami szürke. Ám te ott vagy bent vele, belül és boldog vagy.
Azt mondják…onnan ismerszik meg a szerelem, hogy néha nehéz meghatározni, boldogság-e, amit érzel. A boldogság önmagában egyszerre csak egyetlen másodpercnyi állapot, egy nyugodt elégedettség-érzés, egy kellemes meleg biztonság és egy-egy ilyen pillanatból több, nos ez adja a boldogságot, azt a fajta boldogságot, amire mind állandóan vágyunk. De mindig nem lehetünk és nem is vagyunk azok, a sok-sok kis boldogság adja azt az érzést, amit folyton keresünk. Azt mondják, lehetetlenség rátalálni, mert főleg az nem boldog, aki szerelmes, mert a szerelem inkább egy örök gyötrődés és bizonytalanság, mint boldogság…
Azt mondják… a szerelem a rossz tulajdonságok gyűjtője: egy nem múló testi vágy, egy birtokolni vágyás, egy hatalmas nagy önzőség és érdek. De milyen! Egy meleg vörös színű testi vágy, egy a szivárvány minden színét magába foglaló birtokolni vágyás, egy könnyű rózsaszín önzőség és gyönyörű habfehér érdek. Színeket ad a szerelem a tulajdonságoknak, amiktől azok szebbé, jobbá nemesednek. Miért vágyakozik az ember az önző szerelem után…
Talán, mert amikor nála, vele és belül vagyok, önző módon birtokolni vágyom őt, pusztán érdekből, mert az az érdek vezérel, hogy ő is ugyanígy érezzen. Erről ismerszik meg hát a Nagy Érzés? Az önző, gonosz szerelem… Színes szemkápráztatás…
Azt mondják…onnan ismerszik meg a szerelem, hogy ennek a jó érzésnek váratlanul átveszi a helyét egy hideg, nem vágyott simítás, egy gonosz kérges kézé, ami megkarcolja az arcomat, fájdalmat okoz és én már félek tőle. Összekaristol a Kétség durva érintése.
Még mindig kételkedem. De már több is talán ez, mint kétség. Néha megduzzad és féltékenység lesz belőle. Amikor boldog vagyok, akkor kinevetem magam, hogy valaha is kételkedtem, ha kételkedem éppen, akkor kinevetem magam, hogy hogyan is lehetek én boldog…
Kusza ez az egész, kusza, szívtépő, forró és hideg egyszerre. Azt mondják…erről ismerszik meg a szerelem…

Hozzászólások (0)