Angyalt látni

Angyalt véltem látni. Ahogy csodáltam, nem láttam hófehér leple alól kilátszani patáját. Míg álmélkodtam szép szárnyai láttán, nem vettem észre bojtos fekete farkát. Glóriáját keresvén nem láttam fürtjei közé rejtett szarvait.
Angyalnak akartam látni.
Hangja halk, meleg és csábító. Kezét nyújtotta.
Mint újszülött szíve, s tenyere, oly fehér lelkemet is kezébe adtam. Ott zörömbölt tenyerében.
Hívott. Én vele mentem.
Ölelésen, szavakon repülve, fényesen feltündöklött az éden és mi szálltunk, csak szálltunk sebesen - mellette el…
Megérkeztem.
Köröttem kik már mind tenyerébe tették lelküket. Mondják: angyalnak vélték.
Ez itt a pokol maga…
Nem tudom, merre induljak.
Ő pedig máris tovább szállt…